Holnap Luca napja, amihez
sok hiedelem, népszokás kapcsolódik. Ami talán mindenki számára a legismertebb
(mi is állhatna közelebb egy szalmafonó szívéhez) az a Luca búza ültetése.
Idén is ültetünk!
Szarvas környékén azonban ezen
kívül is nagyon sok szokás kapcsolódott ehhez a naphoz, amit most egy csokorba
gyűjtöttem, fogadjátok szeretettel!
Luca napján házról-házra
jártak a gyerekek és a következő verset mondták:
„Hoztam
nektek acélt, hogy fazekaitok tálaitok ne töredezzenek, tányéraitok ne
repedezzenek. Ahány karó, annyi ökröt, ahány veréb kaputokon, annyi fiút
lányaitoknak s ahány bicska az asztalon, annyi kérőt eladó lányitoknak!”
Ekkor a háziak a lányos
háznál gyorsan az összes bicskát az asztalra rakták.
A versért diót, pénzt, vagy
Luca-pogácsát kaptak a fiuk. Ezen a napon ugyanis csak a fiúk jártak a
köszöntéssel, mert ha férfi jött a házhoz elsőnek az szerencsét jelentett, ha
asszony, az szerencsétlenséget, ezért nem igen kedvelték az asszonyvendégeket.
Luca napjának hajnalán
piszkafával kotyolták meg a tyúkok tojókáját, hogy egész éven át jól tojjanak,
közben ezt a versikét mondták:
Gyere haza tarka csibe,
mert
ha nem jössz, kész a dsidse
Gyere haza, tojjál már!
Luca napkor a lyukadat,
Megpiszkálták valagadat,
Gyere haza, tojjál már,
Gyere haza tojjál már
Hogy mi a dsidse? Lándzsaféle,
amivel régen a csendőrök jártak
A tyúkoknak e naptól fogva
karácsonyig egy abroncs által körülzárt területre szórták az eleséget, hogy
összetartsanak. A tyúkokat egyébként Lucától karácsonyig hívni nem volt szabad,
mert ha azt más is meghallotta, akkor annak a tyúkjai jól, ellenben azé, aki
hívta a tyúkokat, nem tojtak.
Sok tilalom is kapcsolódott
ehhez a naphoz, így másnak valamit kölcsönadni tilos volt, mert elvitte a
szerencsét is. Varrni sem volt szabad, mert nem fognak tojni a tyúkok, ellenben
mosni, vagy tollat fosztani lehetett, sőt kellett is. Ha a gazdasszony egész
nap ült, hát akkor sok ülős tyúkja lett.
A Luca napján levágott tyúk
vérének is varázserőt tulajdonítottak. A tyúk vérével annyi korpát kevertek
össze, amennyit felvett. Ezt aztán zacskóba tették és a kamrába egy szögre
akasztották. Tavasszal a kikelt csirkéknek ebből a korpából adtak először enni,
mert ez megóvta minden bajtól.
Ez a nap férj jóslásra is
alkalmas volt. Luca napjának éjszakáján a leány egy nadrágot tett párnája alá
így megálmodta ki veszi el.
Luca napján a leányok szép
piros almát választottak és ettől kezdve karácsony estig minden nap egy
harapást ettek belőle. A megmaradt részt karácsonyeste a kapuban fogyasztották
el, és aki ezalatt az úton megjelent, az lett a jövendőbeli.
12 fiúnevet írtak fel kis
lapokra ezt a zsebükbe, vagy a párnájuk alá tették. Ezekből minden nap egyet
elégettek, és amelyik név utolsónak maradt, olyan nevű lett a leendő párja. Ezt
más változatban is csinálták például hatágú csillagot készítettek, mindegyik
ágra egy férfinevet írtak és párnájuk alá tették. Reggel amelyik ág a kezükbe
akadt, a rajta lévő név jelentette párjuk nevét.
Nosza lányok, ha kíváncsiak
vagytok a jövendőbelitekre, itt az alkalom!
Rorátéra (hajnali mise, vagy
pásztormise) menet az első szembejövő férfitól meg kellett kérdezni mi a
keresztneve, mert akkor olyan nevű lesz a mátka, vagy pedig egy almát kellett
meghámozni egyben úgy, hogy ne szakadjon el a héja utána a váll fölött
hátradobni és amilyen betű kiformálódik olyan betűvel kezdődik a jövendőbeli
neve.
Luca-széke készítés,
hagymakalendárium, Luca-naptár és még sorolhatnám, de ezeket úgyis ismeritek!
Mindenkinek örömteli
készülődést kívánok az adventi időszakban!
Veronika
